A squill-i Ónix tó partját délutánra ellepték a felfrissülni vágyó környékbeliek. A Rubinon dúló háború csendesedni látszott, nem fejeződött be, de úgy tűnt, egy időre mindkét fél leállítja haderőit.
Ezt kihasználva a legtöbben kimozdultak rejtekeikből, és a lehető legtöbb időt próbálták eltölteni a szabadban, amíg még lehetett.
Meleg, fülledt volt a levegő, a tó vize pedig hűsítőként szolgált az arra tévedőknek. Gyerekek úszógumikkal, és színes, felfújható labdákkal futottak a vízbe, a felnőttek pedig egészen a tó közepéig beúsztak, néhányan a Rubini Köztársaság színeivel (piros, fehér, arany) díszített matracokon.
Néhány tinédzser is kihasználta a kellemes időt, és letelepedtek egy fa árnyékába, ahonnan az egész partot be lehetett látni.
- De jó végre kiszabadulni - terült el a füvön Kim.
- 6 óra kint, a világban. Ez aztán a szabadság - mondta Alex.
- Mi van, Alex? - kapta le a felsőjét Matt. - Nem bírod a kiképzést?
- Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de bírom - vigyorodott el a fiú. - Csak éppen a kegyetlenséget, amit nap mint nap végig kell néznem, utálom.
- Nincs más választásunk - rázta meg a fejét Anna. - Ez az élet.
- Ha Sunshine nem esett volna el, lett volna választásunk - tolta a napszemüvegét a fejére Jack.
- Ne kezdjük el megint - állt fel Kim. - Ha szóba hozzátok Sunshine-t, akkor eszembe jut a múltam. Hogy miken mentünk keresztül. És utálom, mikor a szívem szakad meg azért, ami történt.
Anna rámosolygott a barátnőjére, és a kezét összecsapva ő is felpattant a fűről. - Aki utolsónak ér a vízbe, az fizeti a vacsorát.
A két lány gyorsan nekiiramodott, Kimnek sikerült is befutnia a hűsítő tóba, azonban Annát megakadályozta Matt. Felkapta őt, és jó gyorsan megpörgetve dobta le a homokba.
- Ez nem ér! - tápászkodott fel a lány. - Csaltál! És fáj a hátsóm...
- Gyere - fogta meg Anna kezét Alex, és a víz felé kezdte húzni. - Ez bosszúért kiállt.
- Mikor ébred már fel? - türelmetlenkedett Kim.
- Az orvosok azt mondták kiütötték a gyógyszerek - fogta meg a lány vállát Alex. - Semmi baja nem lesz. Anna erős. Láttad, miket kibírt már.
Hát igen, gondolta Kim. A sors mindannyiunkkal kibabrált, de Annát és Jacket sújtotta a legjobban.
- Még mindig semmi? - lépett a gyengélkedőbe az igazgatónő.
- Meg sem mozdult - rázta meg a fejét Alex.
- Jackson? - nézett körbe Diana.
- Az udvaron.
- Azt gondoltam, hogy ő lesz az, aki éjt nappallá téve virraszt Anna mellett.
- Jack tudja, hogy a húga erős, és fel fog ébredni - mondta Kim. - Amióta itt vagyunk, egy szót sem szólt.
- Megértem - suttogta Alex.
***
- Ááá - hajtotta a fejét az asztalra Maryse.
- Hát neked meg mi a búbánat bajod van? - kérdezte tőle Paul.
- Candice szerelmes. És azt hiszem ez komoly.
Ryan felkapta a fejét. Éppen természetismeretet tanult a három óra múlva kezdődő nagydolgozatra, és Maryse kijelentése volt az egyetlen dolog, ami miatt felnézett a füzetéből.
- Mi? - kérdezte.
- A húgod totálisan, és visszavonhatatlanul belezúgott az egyik idegenbe.
- Akik tegnapelőtt jöttek? - vonta fel a szemöldökét Julie. - Hisz Candy nem is ismeri őket.
- Látta őket. Ennyi elég is volt neki - rántotta meg a vállát a lány.
Mintegy varázsütésre, az egyik titokzatos fiú lépett ki az udvarra. Már nem volt olyan megviselt állapotban, mint mikor idejöttek, de látszott rajta, hogy rettentő fáradt.
- Ő az? - lökte meg Maryse-t Ryan.
- Nem tudom. Candice csak annyit mondott, hogy imádja. Mivel a nevét nem tudja, annyit mondott, hogy ő álmai férfija. Mikor megkérdeztem tőle, mégis melyik, azt mondta, hogy a barna hajú. Mind a két fiú barna hajú.
- Vajon miért jöttek? - nézett az idegenre Dean.
- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét Paul. - De van egy olyan érzésem, hogy a háború elől menekültek.
- Még jó, hogy a Kék Hold Akadémia mindenkinek menedéket nyújt - mondta Julie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése